Karácsony délutánján, mintegy magamnak adott karácsonyi ajándékként figyeltem meg a területen jól azonosítható faj egyedeit. Minden télen nagy örömmel fotózom őket, különösen, hogy hajlamosak közel jönni a sétaúthoz és néha akár a partra is kitotyogni. Viszonylag szelíd példányok, hasra fekve, közelről készíthető kép róluk.
Párkányi Gábor
15 éves, autizmussal élő madárbarát vagyok. Mivel szenzorosan gyorsan telítődöm a külvilág ingereitől, a természet nekem igazi menekülőút. 10 éves korom óta fotózom, eddig saját magamat képeztem autodidakta módon. Ha kimehetek a számomra annyira kedves madaraimhoz a szabad levegőre, erdőbe, mezőre, hegyek közé, máris jobban érzem magam. Leáll a világ pörgése, nem szorongok, el tudom engedni magam. A megfigyeléseimet mindig rögzítem a naplómban és a gépemmel is. Bár van még tanulnivalóm, nem is kevés, a fotózás már eddig is sok örömet okozott nekem. Szeretnék ezzel a területtel komolyan foglalkozni, a nálam zárkózottabb autista társaimnak profi fotósként a madárvilág szépségét megmutatni.