Tavaly (2023-ban) rendezték meg az OCR (Obsatcle Course Racing) Európai bajnokságot Tatán. A fotót a véletlen csillagok együttállása eredményezte. Guggoltam a parton és vártam az atlétákat. A vízből kirepült ez a tőkés réce, majd a sétány közepére szállt le. Láttam, hogy jönnek a távolban a sportolók, de én a récére fókuszáltam. Nem akart elrepülni, bevárta a futó hölgyeket. Akkor reppent magasba, mosolyogva mutatva az utat, amikor egész közel értek a lányok.
2023-06-09T13:01:17
1/1000s
500mm
Flash did not fire, compulsory flash mode
Jakab Attila
Jakab Attila vagyok, Székelyudvarhelyen születtem, s jelenleg a Zsámbéki-medence egyik kis hangulatos falucskájában, Szomoron élek együtt a Feleségemmel és a két rosszcsont kutyánkkal. A környezet emlékeztet az otthoni dombokra, így talán jobban viselem a honvágyamat is. Azt mondják rólam, hogy polihisztor vagyok, három szakmát is űzők párhuzamosan. Főállásomat tekintve, IT vezető szakértőként dolgozok a Lechner Tudásközpontban, s itt tartok munka után a kollégáknak heti három alkalommal erősítő edzéseket. A kör a fotózással zárul, s válik teljessé, a szabadidőm nagy részét a művészi képalkotás és alkalmazott fotográfia tölti ki.
Gyermekkoromban is érdekelt a fotózás, akkor még egy márkanélküli filmes fényképezőgépet használtam, amit a családi körben vetettem be. Első komolyabbnak mondható tükörreflexes fényképezőgéppel 2015-ben találkoztam, hisz megleptem magam egy Nikon D5100-as kittel, mely tartalmazott két objektívet is (18-55 mm és 55-300 mm). Talán ezért alakult úgy, hogy a végletek jelennek meg a képeimen, mert vagy a nagylátószögű optikámmal minél közelebb merészkedek a témához, bemutatva a közeget is, vagy pedig a telével, távolról szűkítve a teret, a témára fókuszálok. Igazán a sportfotózásban teljesedek ki, viszont az évek alatt belekóstoltam többféle kategóriába is, melyekbe szintén belecsempészem a látásmódom. Mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne elérni azt, hogy valami újat alkossak, valami olyat, amit előttem senki sem csinált. Ez hajt és motivál.